Radnóti Miklós: Szakítottunk

Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban.
Mit nézel?
A hófehér éjek után ugye-e
könnyező, foltos olvadás szakadt.
Hallod?
A vézna fákban a nyárt
siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytől csúnya lesz a szemed
és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon
és itt te előtted fodros a sár.
Megértettél?
Sár. Sár és Gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek
és ezért most itthagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha
találkozunk, talán újra kezdem.
Menj már 

Hogyan lépj tovább, ha ripityára tört a szíved?



Sajnálom. Tényleg, hogy így alakult, hogy ilyen fájdalmat kell érezned, és, hogy esetleg úgy érzed ezen sosem fogsz továbbjutni. Van pár tipp, ami nekem segített megküzdeni egy-két szörnyű érzéssel, hátha neked is hasznos lehet. A veszteséget feldolgozni nem megy egyik napról a másikra (általában, de ha neked igen, az is természetes, mindenki máshogy dolgozza fel), szóval adj magadnak időt és próbálj ki minél több metódust. Ezek a tippek főleg egy kapcsolat, egy barátság vagy esetleg egy plátói dolog lezárásán segíthetnek.

Átgondolás


1.) Tisztázd magadban a szituációt

Sorakoztass fel racionális tényeket. Mik történtek, mit tettél, mit tett veled más... Sokszor az érzelmek kavalkádjában elveszítjük a reális felfogásunkat, így nem látjuk tisztán a helyzetet. Milyen események játszottak szerepet abban, hogy ez legyen a végeredmény? 

2.) Mérd fel azt, hogy ebből melyik tényezők érintenek téged

Legyél szigorú magadhoz és gondold át, hogy mi a te hibád. Az "ez az egész az én hibám" gondolkodás nem vezet sehová. Számolj azzal, hogy minden ember gyarló valamilyen szinten, tehát valószínűleg a másik is hibázott, de te is. Volt valamilyen megérzésed, de nem hallgattál rá? Túlreagáltál dolgokat? Vagy egyszerűen csak elemi úton nem működnek a dolgok. Van ilyen is. Ez senkinek sem a hibája, az életben nem illhet össze minden ember, még ha az elején úgy is tűnt, és ezt el kell fogadni. Lesznek még olyan emberek az életedben, akivel minden klappolni fog.

3.) A múlt elmúlt

A dolgok megtörténtek és bármennyire is szeretnél változtatni ezen, de valószínűleg nem fogsz tudni. Nem ostorozhatod magad egy életen át a rosszul elsült dolgokért és nem gyűlölheted a másikat sem. Nem tudsz mindenről, ami az ő lelkében játszódik le, de nem is kell. Magadért kell megbocsátanod neki, mert így neked lesz jobb, hiszen valaki iránt negatív érzéseket táplálni csomó energiát felemészt.

4.) A hiány

Teljesen rendben van hiányolni valakit. Két hónap múlva is, kilenc hónappal később is, akár évek után is. Hiszen a szeretet nem szűnik meg egyik pillanatról a másikra, tehát a törődés sem múlik el. Néha csak jó kizárólagosan a gondolataiddal vigyázni valakire. Próbálj meg úgy gondolni vissza erre az egészre, hogy hozzád tett valamit, ami miatt több lettél és új dolgokat tanultál általa. Ha meg eszedbe jut, akkor gondolj arra, hogy "igen, most fáj, de hálás vagyok azért, hogy az életemben volt, mert így jobb emberré váltam és remélem, hogy boldog lesz az élete".


Tettek


1.) Beszélj róla

Velem az volt, hogy annyit beszéltem a fájdalmamról, hogy egy idő után már én untam a témát. A szomorúságomról szóló monológjaim egyre jobban vesztettek a mögöttük lévő valódi érzelmekből. Arra viszont figyelni kell, hogy ne egy rutin alakuljon ki benned, hanem a mondanivalód az adott pillanatban lévő lelkiállapotodat tükrözze, különben egy olyan lelki mocsárban fogsz hemperegni, ami nem is létezik, mindössze egy rögeszmévé válik az egész szituáció.

2.) Ne beszélj róla

Ha úgy érzed, hogy kibeszélted magad, akkor egy ideig ne hozd szóba. Még megjegyzésként se. Mert ezáltal életben tartod a fájdalmat az elengedés helyett. Ez a tanács ellentétben áll az előzővel, de majd érezni fogod, hogy mikor érkezik el a megfelelő alkalom az alkalmazásukra.

3.) Foglald el magad

Apukám mondta nekem és ebben nagyon igaza van. Akkor gondolja túl az ember a dolgokat, és akkor csúszik egyre mélyebbre, ha nincsenek céljai, programjai és túl sok fölösleges energiája van. Szóval csinálj valamit, mondjuk tanulj, ugyanis nem csak a jelenlegi helyzeten segít, de a jövőben is hálás leszel magadnak.

4.) Vedd körül magadat a jó emberekkel

Olyan barátokra van szükséged, akik feltöltenek energiával, akik a magasba emelnek,  akik hisznek benned és hálásak a barátságodért, és akikért te is hálásnak érzed magad. Akikkel egy másik univerzumba kerülsz, akik kihozzák belőled a legjobbat. Sok energiavámpír van, akik csak visszahúznak, őket hanyagold egy kis időre.

5.) Ne legyen "csak egy kis..."

Ne legyen az, hogy "csak ráírok", "csak megnézem a régi képeket", stb. Persze egy ideig megteszed, de egy idő után ne kínozd vele magadat. Egy ilyen tettől is könnyen visszaeshetsz egy rosszabb lelkiállapotba, ha még instabil vagy. 

6.) Add ki magadból

Rajzolj, fess, írj, fuss, ússz, énekelj, táncolj... Bármi, amiről úgy érzed, hogy segít az események feldolgozásában. Akár írhatsz az illetőnek egy levelet (amit persze nem küldesz el, hanem elteszed a fiókodba).

7.) Lépj ki a komfortzónádból

Minden dolog hatással van rád, így ha új dolgokat próbálsz ki, az tágítja a látószögedet és esetleg új megvilágításban tünteti fel a múlt eseményeit. Emellett új barátokat és emlékeket is szerezhetsz.

8.) Adj magadnak időt

Nekem kilenc borzalmas hónap kellett. El fog múlni, ne aggódj. :)

Remélem tudtam segíteni. Ha el akarod mondani a problémád, de nincs kinek, akkor én szívesen meghallgatnám. Írj egy emailt a dribizli@gmail.com címre.

Segítetted a tippek? Neked mi a módszered? Írd le kommentben! Minden vélemény számít!

Sorozat ajánló: The 100



97 évvel ezelőtt pár nukleáris bomba kiirtotta az embereket a földről, csak pár ezer menekült meg az űrben keringő Ark és annak 12 állomása révén. Az Arkon minden bűntettet, legyen az bármilyen kicsi vagy nagy, halállal büntetnek. Az egyetlen kivételt a 18. életévüket be nem töltött lakosok jelentik, ők zárkába kerülnek, majd a nagykorúságukat elérve újravizsgálják az ügyüket. Az ilyen fiatal bűnözők közül 100-at leküldenek a Földre, hogy ők teszteljék az élhetőségét. Ezen a küldetésen múlik az emberiség jövője, ugyanis az Arkon már csak pár hétig lehet élni, azt is embertelen körülmények között.
A száz fiatal életében először szabályok nélkül él, teljesen eluralkodik az anarchia. Bár sokan csak apró vétségek miatt kerültek zárkába, de akadnak köztük gyilkosok is. A sorozat egy Legyen ura hangulatot idéz egy idő után, amelyet a hatalmi harcok és az érdekellentétek váltanak ki a sorozat első pár részében. Ám főhőseinknek ennél nagyobb gondjuk is akad, ugyanis kiderül, hogy a Föld nem lakatlan, tele van "földiekkel", akik rájuk vadásznak. 
Ezzel párhuzamosan egy másik csata is dúl az Arkon, mégpedig az idővel, ugyanis az oxigénhiány számos betegséghez és a vezetőséget terhelő nehéz döntéshez járul hozzá. A kapcsolatot elveszítették a gyerekekkel, mert megsérült a rádió, így azt se tudják, hogy élhető-e a Föld. 
Az elején a tinik története sokkal jobban megfogott, de végül a felnőttek küzdelme is felkeltette az érdeklődésemet. A szokásos drámai elemek itt is megjelennek: szerelmi háromszög, gyűlölet, bosszú... Külön tetszik, hogy a 100 közül nagyon soknak megtudjuk a háttértörténetét, sokszor visszaemlékezések révén, így még jobban a sorozat részesei lehetünk, könnyebben megérthetjük a karaktereik bizonyos tettek mögött húzódó indíttatásaikat. Az összes szereplő nagyon intelligens, vagány és bámulatos, ez is ellenállhatatlanná teszi számomra ezt a világot. A háború és veszély ellenére is szívesen lennék ennek a világnak a része, mert a nézése közben úgy érzem, hogy pont egy ilyen kegyetlen világ az, amelyben nem foglalkoznak a haszontalan és fölösleges dolgokkal, hanem az igazi értékek számítanak. 
A szereplők nagyon jól ki vannak találva, nagyon kevés embert tudnék mondani, akit azért utálok, mert rossz karakter. Ha valaki gonosz és kegyetlen, az nem teszi béna szereplővé, mivel ez a feladata és a sorozatban betöltött szerepe. Érdekes azt a változást megfigyelni, ahogy folyamatosan eltorzul a karakterek személyisége a sok borzalom hatására. A valóságot tükrözi az is, hogy minden tragédiát más-más időtartam alatt dolgoznak fel és emésztenek meg a szereplők. Sokszor előfordul az, hogy több részen keresztül szó sem esik az adott eseményről, majd valaki egy pikirt megjegyzést tesz, amiről egyértelműen következtetni lehet arra, hogy a seb a lelkén még mindig gennyes. A történet nagyon érdekes és szerteágazó, szerintem mindenki megtalálja azt, ami számára érdekes.
A következő dolog, amit mondani fogok, az nagyon sok sorozatra jellemző, de itt kiemelten fontos. Az első pár rész elég béna, de ez nem szabad, hogy eltántorítson, ugyanis a sorozat egy idő után megtalálja a maga kis útját, de ha nem adsz neki elég esélyt arra, hogy kibontakozzon, simán lehet, hogy lemaradsz valami jóról. Azt javaslom, hogy nézd meg az első évadot, és utána döntsd el, hogy szanálod-e vagy folytatod.

Ismered a sorozatot? Szereted? Írd le kommentben! Minden vélemény számít!

Film ajánló: Viharsziget



A történet főhőse, Teddy Daniels rendőrbíró, és társával, Chuckkal a Viharszigetre küldik őket egy eltűnéssel kapcsolatos nyomozás miatt. A szigeten egy elmegyógyintézet található, melyből lehetetlen megszökni. Akkor mégis hogyan sikerült a pszichopata gyilkos nőnek? 

Már régebben elhatároztam, hogy bepótolom a lemaradásomat és megnézem az összes Leonardo DiCaprio filmet. A választás teljesen véletlenül esett erre az alkotásra, de mégis hálás vagyok, hogy így alakult. Az 1954-ben játszódó film egyértelműen hatást gyakorol a nézőre. Végig az orránál fogva vezeti, még akkor is, ha valaki sejteni véli a csattanót. A többszörös fordulatok, illetve az események sokasága egy percig sem hagyja nyugodni vagy belekényelmesedni az embert. A feszültséget remek eszközökkel emeli ki. A filmnek a zenéje egyszerűen vérfagyasztó, a felvételek tökéletesen vannak megkomponálva és az összes karakter pont annyira van kidolgozva, amennyire szükséges. Maga az elmegyógyintézetes történetek irányába egy kis visszafogott kíváncsiságot érzek, egy adag távolságtartással vegyítve. Egyszerre elborzaszt az emberi lélek legsötétebb bugyrainak feltárása, de mégis vonz abból a szempontból, hogy szeretném megismerni ezeket a történeteket. Az emberek rendhagyó gondolkodása sokkal izgalmasabb, mint az átlagos. Úgy gondolom, hogy ez a film reprezentatív jellegű az elmezavar többsíkúságának értelmezésében.
Számomra az állandó tehetetlenséget volt nagyon nehéz megemészteni. A bezártságot, a rettegést, hogy sosem lesz képes kiszabadulni erről a szigetről (és a saját elméjének korlátaiból), miközben a múlt folyamatosan kísérti, hiszen ragaszkodik hozzá, mivel nem tudja elengedni, mert már csak ez maradt számára. Leonardo alakítása szerintem hiteles és nagyszerű. Az érzelmek nagyon széles palettáját vonultatja fel előttünk, percről percre. A többi mellékszereplő is fantasztikus alakítást nyújtott, tetszett, hogy hűnek éreztem az összes jelenlévőt. Jobb lett volna a többi fogvatartott elmegyógyintézetbe kerülésének okát is megtudni, de a filmet valószínűleg nem erősítette volna, így ezt nem okozott problémát. 

Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg a filmet, sokkoló élmény volt. Főleg a thriller és akciófilmek kedvelőihez passzol az alkotás, a többieknek meg jó kis kimozdulás a komfortzónából. A film fő témája a mentális betegség, amit nagyon komoly és valós problémának tartok. Nem csak felnőtt korban, hanem tinédzserek tömegei szenvednek ettől, sokszor kezeletlenül hagyva és elmismásolva a problémát. A film arra is próbálja felhívni a figyelmet, hogy törődjünk a környezetünkben lévő emberekkel és adjuk meg nekik a segítséget, mielőtt visszafordíthatatlan tragédia nem történik. 

A film előzetese:



Illetve a film itt tekinthető meg:



Te már láttad? Hogy tetszett? Minden vélemény számít!

Stílusikon: Camille Rowe


Camille Rowe egy félig francia, félig amerikai modell, aki a fotózásokon kívül kedveli a laza darabokat, és elmondása szerint a kényelem az első. Én nagyon kedvelem a stílusát, szerintem nagyon egyszerű, de mégis rafinált, retro, de egy kicsit modern. Ezek az ellentétek miatt annyira jók az összeállítások. Ahogy figyelgettem a képeket arra lettem figyelmes, hogy főleg a ruhák anyagára fekteti a hangsúlyt, illetve a színek harmonizálására. Érdemes ellesni tőle egy-egy szettet, mert lazaságuk miatt könnyen alkalmazhatóak a hétköznapokban.




Egy Vogue interjú, melyben megmutatja a ruhatárát:



Különösen szimpatikus Camille, ráadásul én is így röfögök nevetés közben.

Ti mit szóltok hozzá? Ki a ti stílusikonotok? Kiről látnátok hasonló összeállításokat? Minden vélemény számít!

Sorozat ajánló: Frei-dosszié



Ez a riportsorozat 1996 és 2008 között egy kisebb megszakítással volt TV műsoron. A műsor főszerkesztője és narrátora Frei Tamár, aki két Pulitzer-emlékdíjat is bezsebelt munkássága során, egyet a 168 óra, illetve egy másikat az Objektív című riportfilmjéért. Jelenleg ideje nagy részét az írói tevékenységei töltik ki, ami akcióregények alkotásában merül ki. A Frei-dosszié egy olyan műsor, amelynek minden egyes részében egy témát járnak körül. Számos országról, városról, társadalmat érintő problémáról készítettek epizódot. 
Csak pár részt láttam eddig, de nagyon érdekesnek és élvezetesnek találom. Bár az információk nagy része már 10 éves, de így se elavultak az érdekességek, mindössze a nézőnek meg kell birkózniuk az olyan mondatokkal, mint "a most megjelenő Kill Bill című film...". Úgy gondolom, hogy fontos a látókörünk tágítása, mert így egy kérdést több megvilágításban tudunk értelmezni és értékelni. Minél többet tudsz a világ eseményeiről, annál jobb beszélgetőpartner leszel, ugyanis egyre több társalgáshoz tudsz hozzászólni. Emellett az új dolgok tanulása jó dolog! Engem boldoggá tesz az, hogy érzem a tudásom gyarapodását. Hatalmas változásokat hoz létre a tájékozottság az ember életében.

Itt van pár epizód, érdemes egy érdekesnek tűnő témát megtekinteni:


Természetesen ez nem az összes rész, de egyelőre csak ennyit találtam. 

Te melyiket nézted meg? Hogy tetszett? Minden vélemény számít!

Konty és csillámos hajlenövés



Ez az új őrület még nem annyira elterjedt, mint amennyire menőnek gondolom. A hajviselet lényege az, hogy felfogod a hajad két kontyba, majd az elválasztásra teszel egy kis csillámot. A csillámot keverd össze hajzselével, így egész idő alatt rajta marad a fejeden, és nem fog hullani. Állítólag könnyű lemosni, de mivel én még nem próbáltam, így nem tudok róla nyilatkozni.

Itt van egy részletes videó, ha ki szeretnéd próbálni a viseletet:



Ajánlom, hogy valamilyen buliba készítsétek el, mert nem vagyok abban biztos, hogy az iskolában jó szemmel néznék.

Nektek hogy tetszik? Viselnétek? Minden vélemény számít!
img { padding: 0 !important; border: none !important; background: none !important; -moz-box-shadow: 0px 0px 0px transparent !important; -webkit-box-shadow: 0px 0px 0px transparent !important; box-shadow: 0px 0px 0px transparent !important; }